Miley Cyrus: Can’t Be Tamed | 2010 júniusában jelent meg a Hannah Montana-ként ismertté vált zenészpalánta harmadik stúdióalbuma. Az énekesnő alig 20 éves, de máris rengeteget szerepelt és világszerte ismert filmjeiről, humoráról. A Can’t Be Tamed a vadság mellett leginkább a show iránti érzékét bizonyítja.
Egy popos – táncos - elektronikus albumról van szó, amin egy-két líraibb és egy rockos beütésű dal is helyet kapott. Kétségtelenül bulizós, és azért nem kell túl komolyan venni a címét sem: a megszelídíthetetlenség (a szövegek alapján) leginkább abból ered, hogy még nem sikerült megtalálni a megfelelő idomárt. A legnagyobb sikert a portugál és a spanyol közönség körében aratta, de a magyar slágerlistákon is a 10. helyen végzett. 2010 végére azért már lecsengett, az európai Top 100-ban például csak a 70. volt.
A kezdeti siker okát az újdonság varázsa mellett az ismerős dallamokra vezethetjük vissza. A Who Owns My Heart például nekem a Scootert idézte, de a Two More Lonely People, vagy a Permanent December hangzásvilága sem túl egyedi. Persze ezt többféleképpen megfogalmazhatjuk: vehetjük koppintásnak, de a meglévő jóból való ügyes építkezésnek is. A Liberty Walk kicsit rap-jellegű, és tényleg pörgősre sikerült, felszabadítja az embert. A Permanent December teljesen tinidal lett, a refrénje is tipikusan a bulikban jól kiabálható o-o alapján működik.
Az ilyen jellegű számokban nem igazán mutatkozik meg, hogy Miley tényleg tud énekelni is. Sokkal jobban állnak neki a lassabb dalok, kevesebb hangszereléssel, akusztikusabb kivitelben. Ott van az Every Rose Has It's Thorn: bármennyire egy egyszerű szerelmes nóta, vannak benne nagyon szép, már-már költői részek, mint az „every night has it’s dawn”. A Stay-ben a dallam magával ragad, nagyon szép az egész szám, és végig azon gondolkoztam, mennyire aktuális. Arról szól, hogy egy lány nagyon szerelmes egy srácba, és szeretne vele újra összejönni, viszont galád módon arra vár, hogy a fiú kezdeményezzen. Na ez az, amit manapság (szerintem) nem nagyon lehet elvárni. A mai srácok nem ilyenek. Nekik meg kell mondani, mit hogy csináljanak, mert azt hiszik, hogy így majd elkerülhetik a félreértéseket. Holott pontosan ezért gyakran meg sem történnek dolgok, esély sincs arra, hogy tanácstalanok lehessenek.
De a társadalom feloldhatatlan problémáinak elemzése helyett térjünk vissza inkább Miley Cyrushoz. Sokszor fordul klisékhez, ugyanakkor több stílusváltozatot is felvonultat. Nagyon népszerű akar lenni, és a saját egyéniségét alárendeli az aktuális ízlésnek. Ez persze dollárban mérhető eredménnyel jár, de csak bizonyos ideig működőképes. Hozza a papírformát, és a szerelemről, a párkapcsolatokról énekel, amit ebben a korban még elnézhetünk neki, de azért remélem, hogy legközelebb már legalább a globális felmelegedésre is reagál valahogy. A lehetőség benne van, de ez most olyan semmilyen lett.
Bertoni
MyMusic értékelés: 5/10
Miley Cyrus: Can’t Be Tamed (2010, Hollywood Records Inc.)
Garbage: Not Your Kind of People | Kisebb kihagyás után ismét híreket hallhatunk a 90-es évek elején feltűnt csapat a Garbage felől. Az új és a véletlenül lemaradt emberek kedvéért összefoglalom mit is érdemes tudni a csapatról. 1994-ben kezdték pályafutásukat, alternatív rock csapatként. Énekesnőjük a skót gyilkos tekintetű Shirley Manson, aki mellett nehéz lenne csak úgy elsétálni az utcán, valamint még három amerikai srác, akikből felépült ez az egyáltalán nem hulladék dolog. A Garbage című albumuk tette őket igazán híressé, amely dupla platina lett és 1996-ban a Breaktrough Artist díjat is elvitték az MTV EMA átadón. Tovább
Ty Segall &White Fence: Hair | A San Franciscó-i Ty Segall az elmúlt években meglehetősen tevékeny volt az újabbnál újabb felvételek készítésében. Mostani kollaborációjával sokak álma vált valóra, ugyanis a szintén nyugati parti White Fence azaz Timothy Presley dalszerző-gitárossal társult, hogy újból megidézzék a 60-as évek szellemiségét egy drogokkal átitatott és széttorzított garázs-rock szeánsz keretében. Tovább
Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára! Tovább
Leander: Szívidomár | Tíz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki az interneten csináljon zenei karriert, ma pedig már látjuk, hogy Magyarországon, ráadásul a rétegzenének számító metál terepen is sikerülhet. A Leander egyszemélyes projektnek indult, a Lady Gaga Bad Romance-ét feldolgozó dalt több mint egymilliószor nézték meg a Youtube-on, a Facebookon húszezres a rajongótábor, most pedig itt az első lemez a Nuclear Blast gondozásában. Tovább
Death Grips: The Money Store | A Death Grips az elmúlt évek legnagyobb meglepetésével és rejtélyével szolgált legújabb Money Store című albumukkal. Nemcsak, hogy felforgatták az ember eddigi elképzelését a kortárs hip-hop zenéről, de mind ezek mellett egy jelentős lemezcéggel szerződtették le legújabb albumukat, ami nem kis dolog elnézve a zenéhez való radikális hozzáállásukat. Tovább