Shop

Kezdőlapnak

Ajánld e-mailben

3249 zenekar 11937 letölthető zene

Rovatok

Archívum

Hirdetés

Lemezkritika

2012. január 31. | Bertoni

A sztáralbum górcső alatt: Adele 21

Adele: 21 | 2011 január 24-i első megjelenése óta óriási sikert ért meg a lemez, amelyet állítólag egy szakítás ihletett. Miközben hallgattam, próbáltam megfejteni, mi a titka, mitől lett egy éven belül a 21. század legkeresettebb brit lemeze, ami összesen 26 országban tört a lemezlisták élére.

A hang kétségkívül egyedi, és szerintem fejlődött is az előző lemez (19) óta. A „brit”-ség is érezhető elsősorban az akcentuson és a tökéletes nyelvtani szerkezeteken (ki más törődik ma a nyelvhelyességgel), illetve összességében is elegáns a stílusa, költői az előadásmód. Számomra négy kiemelkedő dal volt, amelyek közül kettő már slágernek minősül: Rolling in the Deep, Set the Fire to Rain, One and Only és a Hiding My Heart.

A Rolling in the Deep erős kezdés, megmutatja, ez a fantasztikus hang milyen erővel tud szólni az eleve magával ragadó ritmust még lendületesebbé téve. Az ösztönök mellett népies motívumok jelennek meg benne és a női merészség, önbizalom, ami azonban (sajnos) nem jellemző az album egészére. Utána következik az igazi soul-hangulatú Rumour Has It, ami kicsit Janis Joplinra emlékeztet, és ahogy Keresztes Ildikó mondaná, a lassú részeknél kirázott a hideg. Az összhangzás egyébként minden dalánál nagyon fontos, vannak már-már szimfonikus szerzemények, és a zongorától a gitárig nagyon változatos hangszerek dominálnak az egyes számokon belül, ami nagyfokú zenei tudatosságra vall.

A Turning Tables talán a legerőteljesebb, legvadabb az összes közül, mély lírai tartalommal. Kicsit el is gondolkoztam, vajon Adele tud-e lágyan és nőiesen énekelni… Mármint ami a hangját illeti, mert nagyjából innentől a téma és az alapállás számomra túlontúl nőies: könyörgő, szenvedő, szomorkodó, folyton a szerelmet hajszolja. Vártam, hogy lesz legalább egy dal, ami NEM erről fog szólni (miközben más énekeseknél pont ez a szín hiányzik teljesen) – talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, hogy csalódnom kellett. Persze le a kalappal, hogy ennyi féle megközelítésben tudott a szerelemről énekelni, de pont emiatt nem könnyű egy huzamban végighallgatni, mert a közepétől már unalmassá válik. Felmerült bennem a kérdés, a rengeteg eladott lemez közül hányat vettek meg fiúk?

A negyedik szám technikailag lenyűgöző a hangváltások és a gyönyörű építkezése miatt. Egyébként kicsit Miley Cyrus stílusára emlékeztet (Every Rose Has It’s Thorn), de más dalok például Kelly Clarksont, Pinket vagy a Banglest idézték számomra. Sokszor vannak parafrázisok, idézetek (nem tudom, mennyire szándékosan), de elcsépelt mondatok is, mint például: Don’t look back; I will always love you; You make me feel like I was young again (21 évesen… akkor mikor volt fiatal?); Time of our lives; Nothing compares. A legmélyebb gondolat szerintem a One and Only egyik sora volt – Forgive your past. Bár elképzelhető, hogy az egész lemez abból született, hogy ezt a tanácsot pont maga a szerző nem fogadta meg.

Az I’ll Be Waiting kicsit kirí a többi közül jazzes hangzásával, a trombita vidámabbá teszi, miközben a szöveg továbbra is szenvedő, és nekem egyáltalán nem szimpatikus, amikor a nő próbálja visszakönyörögni magát. A One and Only is elég nyálasra sikerült (már ha figyelünk a szövegre), de egyébként van jövője, mert egy buliban mindig kell lassúzós szám is. A Lovesong latinosabbra sikerült, miközben például a Someone Like You eleje akár Beethoven-szonáta is lehetne.

A bónusz dalok közül az első kétségkívül egyedi, de annyira nem szép, és ha kérdésnek veszem a címet, az én válaszom annyi lenne – akkor nem tudna miről énekelni… Általában a legtöbb zenéjét egy bárban előadva tudom elképzelni. Hangulatos, családias, meghitt, de semmiképp sem tömegcikk. Talán épp ezért lett ennyire népszerű? Vagy az embereknek bejön a szerelmi bánat? Esetleg mindebből csak az őszinteség lenne fontos? Úgy érzem, nem kerültem közelebb a titkához. Az biztos, hogy énekelni nagyon tud, és profi a hangszerelés is, de a harmadik album előtt valaki szerezzen neki egy pasit, hogy végre értelmes dolgok is eszébe jussanak.

Bertoni

MyMusic értékelés: 7/10

Adele: 21 (XL Columbia)

1. Rolling in the Deep

2. Rumour Has It

3. Turning Tables

4. Don’t You Remember

5. Set the Fire to Rain

6. He Won’t Go

7. Take It All

8. I’ll Be Waiting

9. One and Only

10. Lovesong

11. Someone Like You

12. If It Hadn’t Been For Love (UK Limited Edition)

13. Hiding My Heart (UK Limited Edition)

cimkék
- 21, Adele, Grammy, lemezkritika

Szólj hozzá!

Csak regisztrált és belépett felhasználóink szólhatnak hozzá. Kattints ide a belépéshez! Regisztráció itt.

2012. május 19.

Még mindig formában van a Garbage

Garbage: Not Your Kind of People | Kisebb kihagyás után ismét híreket hallhatunk a 90-es évek elején feltűnt csapat a Garbage felől. Az új és a véletlenül lemaradt emberek kedvéért összefoglalom mit is érdemes tudni a csapatról. 1994-ben kezdték pályafutásukat, alternatív rock csapatként. Énekesnőjük a skót gyilkos tekintetű Shirley Manson, aki mellett nehéz lenne csak úgy elsétálni az utcán, valamint még három amerikai srác, akikből felépült ez az egyáltalán nem hulladék dolog. A Garbage című albumuk tette őket igazán híressé, amely dupla platina lett és 1996-ban a Breaktrough Artist díjat is elvitték az MTV EMA átadón. Tovább

2012. május 17.

Varázs garázs: Ty Segall &White Fence lemeze

Ty Segall &White Fence: Hair | A San Franciscó-i Ty Segall az elmúlt években meglehetősen tevékeny volt az újabbnál újabb felvételek készítésében. Mostani kollaborációjával sokak álma vált valóra, ugyanis a szintén nyugati parti White Fence azaz Timothy Presley dalszerző-gitárossal társult, hogy újból megidézzék a 60-as évek szellemiségét egy drogokkal átitatott és széttorzított garázs-rock szeánsz keretében. Tovább

2012. május 15.

Ha valami igazán egyedit akarsz hallani: Jack White-Blunderbuss

Jack White: Blunderbuss | 2012. április 24-én jelent meg Jack White első önálló lemeze Blunderbuss címmel. A zenészt már sokan ismerhetik például a White Stripes formációból, vagy a 2008-as James Bond-film főcímdala kapcsán, amelyet Alicia Keys-szel énekelt. White 37 évesen is sokoldalú, mindig képes megújulni, és egyelőre akármivel próbálkozott, azt sikerre vitte. Lássuk, mennyiben igaz ez az új albumára! Tovább

2012. május 7.

Leander a lányok szívéhez – Nyerj lemezt te is!

Leander: Szívidomár | Tíz éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy valaki az interneten csináljon zenei karriert, ma pedig már látjuk, hogy Magyarországon, ráadásul a rétegzenének számító metál terepen is sikerülhet. A Leander egyszemélyes projektnek indult, a Lady Gaga Bad Romance-ét feldolgozó dalt több mint egymilliószor nézték meg a Youtube-on, a Facebookon húszezres a rajongótábor, most pedig itt az első lemez a Nuclear Blast gondozásában. Tovább

2012. május 7.

Szelektív hulladékgyűjtés – Death Grips: The Money Store

Death Grips: The Money Store | A Death Grips az elmúlt évek legnagyobb meglepetésével és rejtélyével szolgált legújabb Money Store című albumukkal. Nemcsak, hogy felforgatták az ember eddigi elképzelését a kortárs hip-hop zenéről, de mind ezek mellett egy jelentős lemezcéggel szerződtették le legújabb albumukat, ami nem kis dolog elnézve a zenéhez való radikális hozzáállásukat. Tovább